Ősvényt vágunk a múltba
- máj. 9.
- 4 perc olvasás
Frissítve: máj. 10.
Megesik, hogy egy helyzetben valami olyasmi történik velünk, ami évekre meghatározza életünk menetét. Minden szokványosnak látszik, fel sem ismerjük, hogy az adott pillanat mennyire különleges. Pont ez történt öt évvel ezelőtt egy borús novemberi délutánon, amikor három ember egy televíziós irodában bemutatkozott egymásnak. Vadon János televíziós-rádiós műsorvezető, a Filmdzsungel csapatából pedig Tóth Zsolt Marcell rendező-operatőr és Bilek Ferenc gyártásvezető. Valójában három aktív, természettudományokra illetve történelemre fogékony ember, akik legjobban a szabad ég alatt érzik jól magukat- ez mindenképpen közös bennük.
Várfoglalóktól a BozótBrigádig
Azóta együtt több formátumot sikeresen életre hívtunk, a váras sorozattól az állatorvosi műsorig, melyet média díjjal jutalmaztak szórakoztató-ismeretterjesztő kategóriában.
Öt évadot készítettünk a Várfoglalók szériából, közel 60 várhelyszínt bemutatva, azzal a céllal, hogy felkeltsük az érdeklődést és kedvet csináljunk másoknak is ahhoz, hogy felkeljen a kanapéból és saját szemével csodálkozzon rá az értékeinkre.
Vadon Jani szavaival élve:
“Éveken át igyekeztünk bemutatni történelmi emlékeinket és megidézni azoknak a szellemét, akik egykor építették, gondozták, védték őket. Ők rakták le a világunk alapjait, nem tűnhetnek el nyomtalanul...
…Miközben készült a váras sorozat, országjárásunk során azzal szembesültünk, hogy számtalan jobb sorsra érdemes kápolna, romocska, temető, kripta, vagy vízimalom árválkodik elfelejtve.”
Menet közben jött a felismerés: a bemutatás és edukáció önmagában nem elég, ennél több kell! Szintet léptünk, most közösségi összefogást indítunk, szó szerint kezünkbe vesszük a dolgot, megtisztítjuk és láthatóvá tesszük az elhanyagolt történelmi épületeket. Idén erre szövetkeztünk, ezt a közösségi munkát mutatja be új YouTube sorozatunk, a BozótBrigád.
A “Zorba a görög” film klasszikus gondolatát idézve:
“Táncolni kell uram, a zene meg majd csak megjön valahonnan...”
És mi már télvíz idején táncoltunk, azaz belevetettük magunkat a munkába, terveztünk, szerveztünk, terepszemléztünk. Mire felocsúdtunk, már teljes mellszélességgel mellettünk állt az Aktív Magyarország, a Husqvarna Magyarország Kft. és a HILTI Hungária Kft, akik felismerték a BozótBrigád társadalmi hasznát, és úgy döntöttek, támogatják terveinket. Így hát két-három hetente az ország újabb és újabb pontján tűnik majd fel elhivatott csapatunk.
A siker legfontosabb összetevője az ember
A terepszemléken egy tucat helyszínnel megismerkedtünk, de melyikkel kezdjünk? Hamar letettük voksunkat a Nagyvázsony közelében fekvő, néhai Csepely település nemesi udvarháza és templom romja mellett.
Áprilisra megvolt már az összeszokott filmes stáb, az elképzelés, a támogatók, az eszközök, a kiválasztott helyszín, de egy összetevő még hiányzott: a helyi emberek. Olyan lokálpatrióták, akikben megvan a tettvágy, hogy alkalmilag közösséget legyenek képesek alkotni velünk, hogy útjára induljon az összefogás.
Számomra ez a munka legfelemelőbb része: olyan emberek dolgoznak szabadidejükben egy cél érdekében, akiknek nagy része ezelőtt soha nem találkozott egymással, nagyon különbözőek, mindegyikük máshonnan jött, máshoz ért, de odateszi magát és egyként mozdul, közösen vesz részt a “teremtésben”. Elnézve őket az egykor papírra vetett elképzelés annak minden apró részletével megjelenik, életre kell, valósággá válik.
A láncfűrészes szobrász fa keresztet farag, az ügyvéd úr oltárt betonoz, a természetvédelmi őr megmutatja, mely növények invazívok, melyekhez pedig ne nyúljunk. A támogató fűkaszát és ásót ragad, a fakitermelő-válogatott láncfűrésszel helyszínt tisztít, a helyi vállalkozó ágat darál, a polgármester asszony a háttérből segít mindenben. A közeli ácsképző iskola mestere fa asztalokat és padokat készít. A hagyományőrző és a vendéglős bográcsot “abajgat”, a plébános pedig ünnepélyesen megáldja a keresztet. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum fémkeresős régész csapata Nagy Szabolcs vezetésével két tucat régi leletet mutat be az 1957-es feltárás idejéből, és legalább ugyanennyi újonnan előkerült leletanyagot pakol ki elénk. Míves tollas buzogány, sarkantyú, zsindelyszeg, sarló, érmék, megannyi fémtárgy és cserép töredék kerül ki az asztalra, akkurátusan felcimkézve. A számunkra talán legkedvesebb lelet egy
több, mint 800 éves érme III.Béla király korából. Végül helyére kerül az információs tábla is, melyen 3D animátorunk rajza mutatja meg, milyen lehetett annakidején a nemesi udvarház, a templom és a falu épületegyüttese.
Múltidézés
Az érzékletes leírást Csepelyről Dr Kandikó Csanád helytörténet kutatónak, a Vázsonykő blog írójának köszönhetjük, íme:
“Csepely környéke már a római korban is lakott volt, amit a középkori falutól délre fekvő Kisremézi-dűlő régészeti leletei bizonyítanak. A település nevének eredete bizonytalan: egyesek szerint személynévből származik, míg mások a „csepel” szót fiatal, cserjés-tölgyes növényzettel borított területként értelmezik.
A falut először 1233-ban említik. Lakói kezdetben királyi szolgálónépek voltak, főként pohárnokok, majd 1328-ban I. Károly szabad vadászokká tette az itt élő kanászokat. Ez
kiváltságos helyzetet, szinte adóparadicsomi besorolást jelentett: a lakók a királyi szolgálaton kívül általában más szolgálattal vagy adóval nem tartoztak. A környéken szőlőművelés is folyt, de a borkultúra később eltűnt a Kab-hegy vidékéről.
A 14. században Csepely Vázsonnyal azonos jelentőségű település volt. A pápai tizedjegyzék szerint Lukács pap 1333-ban 30, 1334-ben 28 kis dénárt fizetett, ami a falu Vázsonyhoz fogható gazdasági erejét mutatja. Lukács plébános valószínűleg még teljes pompájában csodálhatta meg a mára már csak romjaiban álló templomot, amely a falu fölé emelkedő magaslaton helyezkedett el, valószínűleg a temetőt is magában foglaló cinteremfallal körülölelve.
1472 augusztusában Csepely a szomszédos Vázsonyhoz hasonlóan Kinizsi Pál birtokába került, aki egy kőházat és jobbágytelket is adományozott a vázsonykői pálosoknak. A faluban élő nemes, Csepely Simon 1518-ban két nemesi udvarházát hagyja végrendeletében a pálosokra. Lehetséges, hogy az említett a kőházak egyike azonos a település északi részén feltárt épülettel, melynek a közeli rokona a Magyarországon egyedülálló módon fennmaradt alsóörsi Török-ház.
A Kovalovszky Júlia vezette ásatások szerint Csepely gazdag település volt, ahol valószínűleg a vázsonyi várban katonáskodó réteg is élt, amelyet jól jellemeznek az itt talált fegyverek (kard, buzogány, golyó), reneszánsz gyűrű és a vadászatok sikerét jelentő rengeteg állatcsont.
A falu a mohácsi csata után hanyatlásnak indult: 1531-ben még 21 jobbágytelket írtak össze, de a század végére elnéptelenedett. Rövid 17. századi újranépesülés után a török háborúk során végleg elpusztult. Lehetséges, hogy az 17. század második felében zajló török támadás vagy az 1678-as nőzséri ütközet pecsételte meg végleg a sorsát.
Csepely ma a török korban elpusztult falvak egyik néma emléke.
Csatlakozz!
Ha "Ösvényt vágnál a múltba" a BozótBrigád valamelyik következő állomásán, vagy ha vállalkozó, támogató, régész, történész esetleg mesterember kattints a csatlakozás gombra.
Ha érdeklődsz a munkánk iránt kövess minket a Filmdzsungel Youtube csatornáján, és a BozótBrigád, Vadon Jani és a Filmdzsungel közösségi oldalain.
ŐRIZZÜK MEG A MÚLTAT A JÖVŐNEK!
A BozótBrigád főtámogatója:
Kiemelet támogatója:
Epizód támogatója:
Hozzászólások