BLOG

Mikor a kora tavaszi helyszíni bejáráson megpillantottuk a foghíjas kovácsoltvas kerítést, a rogyadozó lépcsősort, a sajmeggyel, kökénnyel és egyéb cserjékkel benőtt, beázó tetőt, és a borostyán és graffitik borította falakat, rögtön láttunk: a jánkmajtisi Vállyi-kriptáért fogunk tudni mit tenni.

Hasonló épületek a Kárpát-medence kisebb-nagyobb folyóin és vízfolyásain gyakoriak voltak. Mára azonban csak pár olyat találunk, amelyek még bemutató jelleggel működnek, és már az is nagy kincsnek számít, ha falai viszonylag épen maradtak az évszázadok viharaiban.

Amikor először felmerült a magyarnándori Tikos-kriptakápolna neve, mint esetleges BozótBrigád helyszín, azt gondoltuk, hogy a szokásos feladatokkal nézünk majd szembe, a növényzet gyérítésével, szemétszedéssel, az elhanyagolt környezet rendezésével.

Károly Róbert, I. Lajos és Zsigmond királyainkat is lenyűgözték a vadban-halban gazdag vidék szelíd lankái. 2026-ot írunk, éppen itt az ideje, hogy felfedjük az elfeledett központi torony falait, hogy ezáltal megőrizhessük a múltat a jövőnek.

Jani úgy beszél a várakról, romokról és régi kövekről, ahogy más egy régi barátságról: nem tudja pontosan, mikor kezdődött, csak azt, hogy mindig is az élete része volt. A történelem nála nem poros évszámgyűjtemény, hanem kaland, nyomozás, túra, időutazás és személyes ügy.